Holnap, április 11-én ismét a költészeté lesz a főszerep. Ez az a nap, amikor kicsit megállunk a rohanásban, elővesszük a régi kedvenceket, vagy épp új sorokba szeretünk bele. Az irodalom ünnepe nem csak a versek rajongóinak szól – a költészet napja mindannyiunké. És idén különösen ünnepi a hangulat: 60 éve tartjuk meg hivatalosan ezt a napot, ráadásul 120 éve született József Attila, akinek a születésnapjához kötődik az egész kezdeményezés.
A versek tehát készülnek. És nemcsak a könyvek lapjain, hanem villamosokon, utcákon, színházakban és parkokban. Mert a költészet most tényleg kimozdul a négy fal közül – és jó lenne, ha te is vele tartanál.
Költészet napja: 60 év és rengeteg vers
Az első hivatalos költészet napi megemlékezést 1964-ben tartották, de a hagyomány 1956-ban indult. Azóta minden év április 11-én József Attila előtt tisztelgünk, és közben valahogy magunkhoz is közelebb kerülünk. Hiszen ha van műfaj, ami pontosan tudja, mit érzünk – még akkor is, ha mi magunk sem vagyunk benne biztosak –, az a vers.
A 2025-ös év különösen szimbolikus. József Attila születésének 120. évfordulója van, és az emlékezés most nemcsak szavalásról szól, hanem élményről, közösségről és újratalálkozásról is – a versek világával.
Holnap újra elindul a VersVillamos
Budapesten például holnap ismét útjára indul a VersVillamos. A 2624-es pályaszámú, 1906-ban készült szecessziós villamos ezúttal semcsak nosztalgiautazást kínál, hanem irodalmi élményt is. Ismert színészek – például Szamosi Zsófia, Lengyel Ferenc és Széles Tamás – József Attila verseit olvassák majd fel a fedélzeten.
A jármű valószínűleg maga József Attila számára sem lett volna ismeretlen, így a közös utazás tényleg kicsit időutazás is lesz – a költő nyomában, szavak között, síneken gördülve.
A vers nem csak a könyvtárba való
A versek nem zárkóznak be a könyvtárakba vagy a dísztermekbe. Holnap például a 4-es és 6-os villamoson Fodor Ákos gondolatai szólnak majd – rövidek, tömörek, telibe találók.
A Vígszínházban Márai Sándorra emlékeznek, aki szintén kerek évfordulót ünnepelne: 125 éve született. A Ferencvárosi Művelődési Központban egész héten programok várják az irodalom iránt érdeklődőket: verszene, előadások, rendhagyó órák és közös olvasások.
És persze az utcákon, iskolákban, kávézókban, sőt, akár a közösségi médiában is újra felbukkannak majd az idézetek. Egy jól időzített sor, egy megosztott versszak – és máris más lesz a nap hangulata.
A költészet nem távolságtartó – csak néha figyelmet kér
Sokan gondolják úgy, hogy a költészethez „érteni kell”. Hogy a vers megfejtendő rejtvény. Pedig a költészet nem akar fejtörést okozni – csak figyelmet kér. Egy pillanatot, amikor nyitott szívvel olvasod, és hagyod, hogy hasson rád. Lehet, hogy csak egyetlen szó ragad meg. Egy kép. Egy érzés, amit már éreztél, csak soha nem tudtad kimondani.
És talán ez a költészet napjának valódi lényege. Hogy ne csak ünnep legyen, hanem egy emlékeztető: a vers itt van. Közöttünk van. Bennünk van. Nem kell hozzá tankönyv vagy elemzés – csak az, hogy megállj, elolvasd, és engedd, hogy megérintsen.
Lehet, hogy csak egy vers kell
Ahogy József Attila írta:
„Azt hiszem, elég, ha az ember egy verset tud kívülről.”
És milyen igaza van. Lehet, hogy holnap pont ez lesz a nap fénypontja: egy vers, amit végre megtalálsz magadnak. Amit elviszel haza. Amit továbbadsz. Amit megtanulsz. Amitől egy kicsit jobban érted magad.
Szóval ha holnap villamosra szállsz, vagy csak sétálsz az utcán, nézz körül: lehet, hogy valahol ott vár rád a saját versed. És lehet, hogy egy sorban megtalálod azt, amit már régóta keresel.